Gondolatok a moldvai csángó balladák hallatán…
Szályka Rózsa ballada éneklő találkozó
Klézse 2015. október 24.

Moldvában, Bákó megyében a közel 200 ezres lakosú megyeközpont Bákó városától alig 20 km-re a Szeret jobb partján terül el Klézse. Terebélyességét bizonyítja, hogy 7 km hosszúságban húzódik a Klézse patak partján. A több, mint hétezer lakosú településhez tartozik Buda, Alexandrina, Pokolpatak és Somoska is.
Az 1696-os misszionáriusi összeírásokban 18 katolikus családot, mintegy 76 főt említenek, melyek családnevei között szerepel: Benka/Benke/, Patachi, Gioroi/ Györgyi/, Bálint, Torda, Sasko, Patak, Raz, Danka, Kigit, Poschina. 1. Klézse a 17. század végétől már kiemelkedő helyet foglalt el a Bákó környéki falvak között. A magyarul beszélő lakosok emlékezetében még ma is él a „rezes” elnevezés, miszerint a lakosság Klézsén szabad paraszti státusszal rendelkezett.
A hagyományos társadalom közösségi élete számos alkalmat kínált a szórakozásra. A böjti időszakot kivéve élénk társas élet folyt a településen. Minden este guzsalyasba jártak a különböző generációk. Horbát, azaz táncot vasárnaponként rendeztek, a menyekezőt /lakodalmat/ régebben szerdánként tartották. Előző este a leányos háznál és a legény házánál külön rendezték a fülkét, azaz a leány illetve legénybúcsút. Mindezek rendszeres alkalmat biztosítottak az éneklés és a csángó táncok gyakorlására.
Klézse virágzó csángó magyar hagyománya akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor az 1840-es évektől Petrás Ince János elkezdte lejegyezni a moldvai csángó népdalokat.
A moldvai magyar telepekről szóló értekezésében P.Gegő Elek 1838-ban még a következőket írta: „Figyelemreméltó népmondák és dalok itt is úgy nincsenek, mint az e szempontból szegény Erdélyben.
tovább...