Ha folyóvíz volnék.. (Részletek)

Gondolatok a moldvai  csángó balladák hallatán…
Szályka Rózsa ballada éneklő találkozó 
Klézse 2015. október 24.

Moldvában, Bákó megyében a közel 200 ezres lakosú megyeközpont Bákó városától alig 20 km-re a Szeret jobb partján terül el Klézse. Terebélyességét bizonyítja, hogy 7 km hosszúságban húzódik a Klézse patak partján. A több, mint hétezer lakosú településhez tartozik Buda, Alexandrina, Pokolpatak és Somoska is. 
Az 1696-os misszionáriusi összeírásokban 18 katolikus családot, mintegy 76 főt említenek, melyek családnevei között szerepel: Benka/Benke/, Patachi, Gioroi/ Györgyi/, Bálint, Torda, Sasko, Patak, Raz, Danka, Kigit, Poschina. 1.  Klézse a 17. század végétől már kiemelkedő helyet foglalt el a Bákó környéki falvak között. A magyarul beszélő lakosok emlékezetében még ma is él a „rezes” elnevezés, miszerint a lakosság Klézsén szabad paraszti státusszal rendelkezett.  
A hagyományos társadalom közösségi élete számos alkalmat kínált a szórakozásra.  A böjti időszakot kivéve élénk társas élet folyt a településen. Minden este guzsalyasba jártak a különböző generációk.  Horbát, azaz táncot  vasárnaponként rendeztek, a menyekezőt /lakodalmat/ régebben szerdánként tartották. Előző este a leányos háznál és a legény házánál külön rendezték a fülkét, azaz a leány illetve legénybúcsút. Mindezek rendszeres alkalmat biztosítottak az éneklés és a csángó táncok gyakorlására. 
Klézse virágzó csángó magyar hagyománya akkor került igazán a figyelem középpontjába, amikor az 1840-es évektől Petrás Ince János elkezdte lejegyezni a moldvai csángó népdalokat. 
A moldvai magyar telepekről szóló értekezésében P.Gegő Elek 1838-ban még a következőket írta: „Figyelemreméltó népmondák és dalok itt is úgy nincsenek, mint az e szempontból szegény Erdélyben.

”2 Gegő szerencsére ennek ellenére szorgalmazta a  moldvai dalok gyűjtését „ Dr. Viola P. Sándor, Finta, Petrás iskolatanító, kiknek 30 év alatt efelé nem ötlött eszökbe, ráfigyelmeztető kérésemre megígérték: hogy hív nyomozást tévén, ha valamelly érdekes népmondákat, dalokat és a miénktől eltérő nyelvbeli szóejtést vagy összeköttetési különbséget találandnak, híven közlendik.

”3
Petrás Ince János 1813-ban Forrófalván született, az egri minoritáknál tanult és ezután került Klézsére plébánosnak. A forrófalvi Petrás - kántor dinasztiára vonatkozóan közöl adatokat Tánczos Vilmos.4 Petrás ősei úgy tartották, hogy 1671-ben jöttek be Moldvába Baranyából. Petrás Mihály Ince szép apja a 17. század végén magyar nyelvű naplót írt a csángók történetéről „ …néhai Petrás Mihálynak, a volt forrófalvi kántornak, a magyar kéziratában: a forrófalvi templomban őrzött, 1671. évben kezdődő naplójában olvastam és magamnak az ő szavaival megjegyeztem”5 Tánczos Vilmos említi ugyancsak, hogy Petrás Ince János nagyapjának Petrás Mihálynak emlékét ma is fakereszt őrzi Forrófalva és Nagypatak közös temetőjének 16. századi fa templomában.

Felirata:   
IHS
Michael Petras Kantor
For
oBit
In
Xto
Ano
Die 9
Amen

Petrás Ince saját kezűleg készítette el édesapja, Petrás Ferenc  emlékkeresztjét, aki ugyancsak Forrófalva kántora volt.  A kereszt szintén a fatemplomban áll és felirata a következő:

Itt az
Urnak
Sz.
Nevé
ben
Petrás Ferencz meg pihen
Míg a trombita szavára a nagy napon felserken
Elhunyt
Életének
68-ik
Esztende
jébben
Forrófal
vi
kántor
ságának
50
Május 5
1843
A Halálát
kesergik
hitvese
magzati
vérei
jóakarói 6

Gegő Elek biztatására Petrás  88 csángó népdalt, köztük 8 balladát jegyzett le Klézsén. Petrás Ince János más módon is hatással volt a klézsei magyarok életére, hiszen áldozatos plébánosi munkája révén erősödött meg a magyar nyelvű hitélet, a magyar imádságok, egyházi énekek és a Kájoni János által lejegyzett Cantionale Catholicum szövegei is elterjedtek a moldvai csángók körében. Ez utóbbi énekes könyv több generációra meghatározta a csángó falvak és Klézse népi dallam kultúráját.7
Petrás Ince János 1841 és 1886 között teljesített szolgálatot Klézsén.  45 éves lelkiismeretes plébánosi működésének tragikus, máig tisztázatlan körülmények között történt halála vetett véget, melynek körülményei ma sem ismeretesek, mindössze annyit tudunk, hogy rablótámadás, vagy annak álcázott merénylet áldozata lett. 
Petrás Ince János munkásságát követően Kriza János: Vadrózsák kötetében közölt szövegeket, „Később Seprődi János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Domokos Pál Péter, Faragó József, Jagamas János összesen 160 balladát közölt dallamokkal együtt. Kallós Zoltán 1970-ben megjelent Balladák könyvében 259 ballada található, ezekből megjelent 162 dallamával együtt. 8 
Kallós Zoltán hatalmas balladagyűjtési anyaga tette igazán ismertté a Kárpát-medencében és Európa szerte is a moldvai csángó énekes hagyományt.

Halász Péter írja, hogy Petrás talán jobb is, hogy nem érte meg azt az időszakot, ami a halálát követően kialakult Moldvában, hiszen 1884-ben Jászvásáron (Iasi) létrehozták a római katolikus püspökséget és az 1887-ben megalakult Románia kormánya minden eszközzel igyekezett intézményes keretek között elindítani az etnikai beolvasztást. A moldvai magyarok elrománosításának céljából pásztorlevélben a püspökök megtiltják a magyar éneklést. Több, mint 100 évvel később, 1992 nyarán Lészpeden a pap arra kérdésemre, hogy vannak-e a településen magyarok, a következőket nyilatkozta: „.. itt nincsenek magyarok, a katolikusok is mind románok.”9
A magára hagyott moldvai magyarság megpróbáltatásai itt még nem értek véget, hiszen ádáz harc kezdődött a magyar anyanyelv elnémítására.

A 20. század sem hozott sok változást, vagy talán annyiban mégis, hogy bizonyos időszakokban néhány évig működtek magyar iskolák. Kallós Zoltán 1956-57-ben tanítóként tevékenykedett Lészpeden. 1948-tól néhány évig működött magyar iskola Klézsén, de 1956 után valamennyi csángó településen megszűntek a magyar iskolák.

Az 1989-es decemberi romániai fordulat újrakeltette a reményt a Moldvában élő felelősen gondolkodó emberekben. 1992-ben Pusztináról és Lészpedről is levelet írtak a falusaik a Bákó megyei tanügyi hatóságoknak, melyben magyar nyelvű oktatást kértek. Fazekas József önkéntes tanító látogatásunk alkalmával meg is mutatta az aláírásokkal hitelesített iratot. A levelet az RMDSZ-nek is eljuttatták.10 
Azóta eltelt több, mint 20 esztendő. Fájdalmas a tény és megdöbbentő a kijelentés, hogy a 20 évvel korábban még százezres létszámú magyar csángóság körében megtörtént a teljes nyelvváltás. Mára már tinédzser korát éli az a generáció, akik egyáltalán nem beszélik szüleik nyelvét és nem ismerik a csángó hagyományokat. A 20. század 90-es éveiben a korán asszimilálódó Szabófalván még beszélhettük olyan emberekkel, akik a régies „sziszegő” nyelvjárást őrizték és az utcán is találkoztunk magyarul beszélő gyermekekkel. Perka Mihály áldozatos tanári munkájának köszönhetően működött a délutáni önkéntes magyar iskola is. Somoskán, Külsőrekecsinben, Csíkfaluban, Lujzi-Kalugerben, Dioszénban, Pusztinán, Lészpeden, Klézsén, Forrófalván, Bogdánfalván, Magyarfaluban, Trunkon az akkori 40-50 évesek és az idősebbek magyarul beszéltek, és az asszonyok „csángós gunyában” jártak. 11 Mindhogy a gyerekek azonban az iskolákban mindenütt kizárólag románul tanultak, a templomokban csak románul imádkozhattak, - és így történik ez a mai napig is -, lassan elindult és napjainkra be is fejeződött a nyelvváltás folyamata.  A nyelv - melyet írásos dokumentumokkal bizonyíthatóan Moldvában a 13. század óta, tehát legalább 7 évszázada őriztek - mára elvesztette élő formáját. Ez a mérhetetlen veszteség nemcsak a moldvai csángóság vesztesége, hanem egész archaikus magyar népi kultúránkat és egyetemes művelődéstörténetünket is érinti. 

Minden időben éltek olyan kiemelkedő személyiségek, akik képesek voltak arra, hogy egy közösség hagyományos kultúráját bármi módon megőrizzék, továbbadják. Ilyen csodálatra méltó asszony volt Szályka Rózsa, aki Klézsén, Alexandrinán született 1894-ben. Kallós Zoltán leghíresebb moldvai csángó adatközlője 9 gyermeket szült és boldog házasságban élt  Klézse-Alsóbudán 1970-ben bekövetkezett haláláig. Kallós Zoltán „Új Guzsalyam mellett” című monografikus művét írta meg Szályka Rózsa énekeiből. „Életem során ő volt gyűjtőútjaim legszebb és legnagyobb élménye”12 Kallós lészpedi tanítósága idején összesen 163 dalt gyűjtött fel Miklós Gyurkáné Szályka Rózsa előadásában.
Szályka Rózsa már 45 éve távozott el, mégis voltak és manapság is vannak Kallós Zoltán mellett - az ő bíztatására - olyan személyiségek, akik őszintén hiszik azt a Kallós Zoltántól idézett gondolatot: „Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk.” 
Egy hét gyermekes csángó asszony, Botezatu Viktória elhatározta, hogy megszervezi a Szályka Rózsa balladaéneklő találkozót. Az első alkalommal egy kis terem is elegendőnek bizonyult. A következő évben már bővült az érdeklődők köre. A bemutatókon több alkalommal jelen volt Kallós Zoltán és az értékelésen részt vett Petrás Mária, a Diószénből származó, mára már Prima Primissa díjas csángó énekművész és iparművész.

2015-ben Botezatu Viktori segítséget kapott a Romániai Magyar Pedagógus Szervezettől (RMPSZ) és a Szeret - Klézse Alapítványtól, valamint a jászberényi Csángó Fesztivál Alapítványtól. Az anyaországhoz fűződő kapcsolatot erősíti a Keresztszülők a moldvai csángókért civil szervezet, melynek képviseletében Felföldi Elek is komoly szerepet vállalt az énekes program szervezésében.
Idén közel 30 településről érkeztek az énekesek. / Bahána, Bákó, Bogdánfalva, Klézse/Buda, Klézse/Tyúkszer, Csíkfalu, Diószeg, Diószén, Dumbravény, Ferdinándújfalu, Forrófalva, Gajdár, Külsőrekecsin, Lábnik, Lészped, Lujzi-Kalagor, Magyarfalu, Máriafalva, Nagypatak, Klézse/Pokolpatak, Pusztina, Rácsila, Somoska, Szitás, Trunk, Újfalu./
Ezúttal Márton Attila az RMPSZ koordinátora  köszöntötte  a vendégeket és a szereplőket.   A megnyitót követően közösen elénekeltük a csángó himnuszt, majd Bogdánfalváról Petrás Kati imádsága tette meghitté a hangulatot.

A bemutatón a legfiatalabb óvodás korúaktól egészen a legidősebb hagyományőrző énekesekig sokan szerepeltek, és megcsodálhattuk a magyar nyelvhatár legkeletibb peremén, a magyar gyökerű énekes kultúra gyöngyszemeit. Elhangzottak a régi stílusú balladák, többen választották a 3 árva balladáját, de szép előadásban hallottuk a Nagy hegyi tolvaj, Molnár Anna, Márton Szép Ilona, Szép Fehér Pakulár balladáját is. Örömmel hallgattuk a Kostelekről érkező Adriánt, aki a gyimesi csángó ének kultúrából szólaltatta meg Endre báró balladáját. Tanára a magyar közönség előtt a „ Fölszállott a páva” televíziós műsorból ismert Vaszi Levente, aki már hagyományőrzőként  Fehér László balladáját énekelte kiemelkedően szép előadásmódban. A pusztinai lányok tiszta énekhangon megszólaltatott, stílusos éneklését Nyisztor Ilona segítette. Mátyás Diána és Száras Marika 9. osztályos tanulók érett csángó előadásmódjában gyönyörködhetett a közönség. Somoskáról Benke Sárika énekelte a Kisétálék kis kertembe kezdetű dalt, melyet fiatal kora ellenére kivételes meghittséggel adott elő.   Magyarfaluból Róka Mihály, Pusztináról Ruszka Kati, Nyisztor Ilonka, Lujzi-Kalugerből Csernik Mária hagyományőrző énekesek hiteles, érzelemgazdag előadását hallgathattuk.

Az értékelés során ajánlottuk, hogy a Kallós Zoltán által felgyűjtött közel 300 moldvai csángó balladából a következő alkalomra a fiatalok tanulják meg azokat a balladákat is, amelyeknek nincsenek párhuzamai a magyar gyűjteményekben, mint például: Ifjú Mátyás Király, Dancia Királya, Magyari császár, Ráduly vajda, Szeklédi Borbála és a Szegény özvegyasszony balladája. Ezek a balladák kizárólag a moldvai csángók körében élnek és ékes bizonyítékai a csángó kultúra magyar gyökereinek. A bemutató utolsó énekese Bálint Erzsi, a népművészet mestere cím birtokosa a Szegény özvegyasszony balladáját énekelte. A szó legnemesebb értelmében tiszta énekstílusával megidézte a nagy előd  Szályka Rózsa és Hodorog Luca klézsei énekesek emlékét, és így teremtett a megélt hagyománnyal  a múltból  hidat a jövő felé.
Az idő kerekét nem lehet visszafordítani, s bizony néha szomorúan tapasztaltuk, hogy a gyermekek és a fiatalok egy jelentős része, akik szépen, ékes csángó nyelven énekelték a dalokat, azonban amikor megkérdeztük, hogy kitől tanulták, már nem értették a kérdést, mert már nem tudnak magyarul. 

Azokban a családokban, ahol még erős a kötődés a csángó kultúrához, vagy a nagyszülőknek, szülőknek van valamilyen magyarországi kapcsolatuk, ott a gyerekek még beszélnek magyarul. Az 1991-ben elindított jászberényi Csángó Fesztivál és ennek nyomán az országban szaporodó csángó táborok, illetve a Somoskán az elmúlt 10 esztendőben működő, Benke Gráci által szervezett csángó tábor segítették ezt a folyamatot. Emellett szükség volt olyan bátor kiállású vezetőkre, mint Botezatu Viktori, Legedi László István, Benke Pál és Benke Paulina, Botezatu Izabella, akik a Szályka Rózsa énekes találkozó szervezésben komoly szerepet vállaltak. 

A program befejezéseként a külsőrekecsini, klézsei-budai asszonyok finom  csángó galuskával vendégelték meg a résztvevőket, majd ezután   csángó táncházat is szerveztek. A zenét Legedi László István furulyás és fiatal zenészei szolgáltatták. A csángó viseletbe öltözött fiatalok és az asszonyok együtt táncolták a  magyar gyökerű, régi rétegű és a balkáni  csángó táncokat.13
A nyelvváltás visszafordíthatatlan folyamata ellenére reményre ad okot a fiatal tanári gárda, az a több, mint 20 tanító, akik az RMPSZ kezdeményezésére Erdélyből jöttek Moldvába. Ők készítették fel a fiatalokat erre a megmérettetésre, s ezzel mindenképpen hozzájárulnak a hagyomány továbbéltetéséhez. Ugyan sem Klézsén, sem más településen nem része a kötelező iskolai oktatásnak a magyar nyelvoktatás, fakultatív módon kérvényezhetik csak a szülők, ezt a kérvényt külön meg kell fogalmazni,  és be kell adni az iskola vezetésének, de az a tapasztalatunk, hogy a szülők inkább elállnak ettől, így egyre kevesebben tanulnak magyar nyelven az iskolákban, ami eddig is csak heti 2 alkalommal 1 órát jelentett. 

Az önkéntes délutáni foglalkozások ugyanakkor jól működnek.  Klézsén Botezatu Viktori közel 30 gyermeket foglalkoztat hetente 2 délután, Legedi László István táncolni és furulyálni is tanítja a fiatalokat, illetve Benke Paulina Somoskán szintén tart magyar nyelvű foglalkozást gyermekeknek.  A munkát Duma András és a Szeret - Klézse Alapítvány segíti. 
Óriási szükség van tehát olyan vezető egyéniségekre Moldvában, akik értik, hogy a csángó kultúra, a nyelv, az ének, a tánc, a szokás, a viselet, az imádságok, mindaz, amit moldvai csángó kultúraként emlegetünk, olyan kincs, amelynek birtoklása büszkeséggel töltheti el annak őrzőit és használóit, mert ez az  érték az, amely megtartó erővel bírt századokon át, s a mai időkben talán még fontosabb, hiszen ez jelentheti a zálogát annak, hogy megmaradjanak olyan életközösségek, amelyek akarják, tudják, szeretik magyar identitásukat és ezzel példát mutatnak mindannyiunk számára. 

Jegyzetek:
Aloysius Bevilacqua apostoli misszionárius összeírása 1696-ból XIV.Clesa In Moldvai Csángó Magyar Okmánytár 1467-1706 II. 745.o. szerk.Benda Kálmán
In P. Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről Budán 1838. 80.
In P. Gegő Elek: A moldvai magyar telepekről Budán 1838. 81.
Tánczos Vilmos: Újabb adatok Petrás Ince János /1813-1886/ életpályájához, Moldvai Magyarság XXV. Évf. 7. szám
Zöld Péter csík-delnei plébános 1781-én kelt levele, melyet Domokos Pál Péter közöl In A moldvai magyarság 1987. 99-100. o.
Tánczos uo.
Cantionale Catholicum A Csík Somlyai Klastrom betűivel 1805.
Andrásfalvy Bertalan Bevezető Kallós Zoltán Balladás könyvéhez Válaszút 2014. 5. o  
Papp Imre-Péterbencze Anikó Filmarchívum 25 év moldvai filmes dokumentumai
Uo.
Uo.
Kallós Zoltán: Új Guzsalyam mellett Kriterion Bukarest 1973. Bevezető
Anikó Péterbencze: Dances and dance customes in the Villages around Bacau 2002 In Hungarian Heritage European Folklore Institute Bp. 49-54.